Ha apukám anno elfogadja azt a New York-i állást most biztosan az FBI-nál lennék Profiler. Így viszont Hollandiában vagyok "kereslet elemző/tervező" bárhogy is mondják ezt magyarul. Mit is mondhatnék? Maradjunk annyiban, hogy a listám élén hatalmas, félkövér, piros betűkkel ez áll: új munkám van.

Csak h értsd miről beszélek elmagyarázom, hogyan leszek én milliomos de legelőször hogyan lesz nekem új munkám egy olyan országban ahol már majdnem minden cég megköveteli a holland nyelvtudást (ami nekem továbbra sincs). Szóval mostanra majdnem mindenki hallott már a kreatív vizualizációról meg a vonzás törvényéről. Ha nem akkor ez ennyit tesz h amit elképzelsz és amibe beleadod szíved, lelked azt valóra váltod. Azt mondják az univerzum határtalan így vágyaink is szárnyalhatnak hiszen minden ember mást akar. Én azt mondom h az emberi elme határtalan de beszéljünk erről egy kicsit később.

A lényeg annyi, hogy ha hiszed és látod magad elérni céljaidat akkor a valóságban is eléred ezeket a célokat. Legyen az karrier, család vagy pénz, egészség. Azonban ez nem csak a pozitív de a negatív dolgokra is érvényes. Gondolkozz el azon h neked mi tölti ki a gondolataidat többnyire? Azon szorongasz h lesz-e mit enni hónap végéig vagy azon stresszelsz h megmarad-e az állásod? Ne lepődj meg ha rövid időn belül még rosszabbra fordulnak a dolgok. Ha azonban a nehezebb időszakokban is látod a fényt az alagút végén akkor figyeld meg h a jó dolgok sokkal előbb elérnek. Ha hiszel abban h új, jól fizető állásod van vagy dőzsölsz a pénzben akkor így is lesz. 

Mondok pár példát a saját életemből. A főiskolás évek alatt nem mondhatnám h többször szakadtam meg a tanulásban. Az én jel mondatom mindig az volt a kettes is jegy, főleg abból a tárgyból ami nem érdekel. Linkségemet jól példázza h idő szűkében (előző este) nem tudtam mind a huszonakárhány tételt megtanulni. Az volt a taktikám, hogy kiválasztottam egy tételt vagy egy könnyűt vagy épp ellenkezőleg, a legnehezebbet. Soha nem kaptam négyesnél rosszabb osztályzatot és soha nem kellett vizsgát ismételnem. Miért? Mert egyszer sem suhant át a fejemen h ennek mennyi az esélye vagy mi lesz ha megszívom és belehúzok. Nem hittem hanem tudtam. Pechemre alig volt szóbeli vizsgám a 3,5 év alatt. Számomra az igazi különbség ha nem csak hiszem h meg fog történni hanem határozottan tudom, ez néha természetesen jövő érzés, néha pedig keményen kell dolgozni rajta. Mondok egy másik példát. Három éve h kiköltöztem. 3 hónap alatt rendeztem le az egészet, nem tudtam mi lesz csak azt h én kimegyek. Persze könnyű ha az embernek van egy támogató családja. Sose tudtam elég hálás lenni azért h ezt (is) megteremtették nekem. Munkát rövidebb mint 3 hónap alatt találtam, vagyis találtak nekem a barátaim (akkorra már azt hittem lekaparom a falat otthon). De az abszolút kedvenc megvalósult álmom az az idei nyaralás volt. Eredetileg azt terveztük h novemberben megyünk, addigra gyűjtögetünk de én annyira akartam menni és minden gondolatom az volt h minél előbb hiszen évek óta nem voltunk igazi nyaraláson h végül sikerült májusra összehozni. Persze itt egyesült erővel dolgoztunk az ügyön, így még gyorsabb volt.

Nekem se sikerül minden, néha mindenki elesik. De igyekszem azokból táplálkozni ami már összejött h elérjem az új célokat. A tudat hajt h képes vagyok rá, az h ez az elme vagy az univerzum már egy másik vita.

Ha érdekel a téma javaslom h olvasd el ezt a könyvet: Richard Webster: Teljesítsd be a vágyaidat! A vizualizáció és a vonzás törvénye.